Koltai Róbert művész úr interjú
blogpress A „Nagy Utazással” kezdődött minden. Az interjú készítője egykoron a ’70-es évek végén a Magyar Televízió felvételvezetőjeként többször is megtette a Budapest – Kaposvár – Budapest közötti utat Koltai Róbert művész úrral, egy-egy tv-film, tv-játék forgatásának alkalmával. Milyen érzésekkel és vágyakkal indult útnak Kaposvárról Budapestre, a Magyar Televízióba ezeknek a produkcióknak a felvételére?
Koltai Róbert Mindig nagy izgalommal utaztam oda és vissza, mert az egyik városban a televízió, a másikban pedig a színház adott nem könnyű színészi feladatokat. Előfordult, hogy délelőtt még Kaposváron próbáltam új darabot, este komoly főszerepet játszottam, majd este tíz után indult velem az autó Budapestre. Másnap hajnalban jöttünk vissza Kaposvárra, és ez így volt heteken keresztül. Számtalan tv-film, tv-játék felvételére jártam így a színházi feladataim mellett. Igyekeztem kihasználni az utazás adta időt, Pest felé a filmes szövegeimet memorizáltam, visszafelé pedig már a színházi feladataimra koncentráltam.
blogpress: Nagyot változott a világ azóta. Hogy látja, kell-e egy vidéki színművésznek ma a fővárosba jönnie ahhoz, hogy az áhított lehetőségeket megkapja?
Koltai Róbert Karriert csinálni sem vidéken, sem a fővárosban nem egyszerű feladat. Annak idején sem volt az, mikor én fiatal színész voltam. Akkor sem mindenki forgatott és jutott a színházon kívüli plusz lehetőségekhez, de abban az időben legalább voltak a már említett tv-játékok, tv-filmek is, amiben mégis sok fiatal színész megmutathatta magát és tehetségét. Sajnos ilyen lehetőséghez a mai tehetséges pályakezdők nem jutnak.
blogpress: Koltai Róbert legutóbbi színházi bemutatója a Thália Színház Starfactory c. előadása volt. Hogy érzi magát ebben a mai, modern témájú, fiatal kollégákkal teli darabban a Thália színház színpadán?
Koltai Róbert Nem szoktam a kollégákat rangsorolni, ez egy nagyon helyes, jól fanatizálható remek csapat. Nem tudom rajtakapni őket előadás közben, hogy ne lángolva legyenek jelen, és ez engem teljesen levesz a lábamról. Még a kisebb színészi botlásaikat is elnézem nekik. Persze kihasználom az alkalmat, hogy észrevételeimet elmondjam, ösztönözve őket arra, ami nekem szinte hitvallásom: mindig lehet, sőt kötelesség javítani egy előadáson. Akár még tizenhat sikeres évad után is. Ilyen előadás a „Balfácánt vacsorára!” a József Attila Színházban. Közel háromszáznegyven előadással a hátunk mögött, még mindig születnek új poénok, új megoldások. Nagyon szeretem, ha olyan színész partnerek vesznek körül, akik ezerszer is élvezik ugyanazt az előadást, nyitottak az improvizációra, amiből előadásról előadásra születhetnek új és szép megoldások. Erre próbálom ösztönözni a fiatalokat is, akikkel most van szerencsém együtt dolgozni.
blogpress: Színház vagy film? Ez a kettősség végigvonul Koltai Róbert életútján. Hogy jellemezné ezt a kettősséget, melyiket miért szereti?
Koltai Róbert Színház és film. Elsősorban színház. A főiskola első éveiben egy köpcös, reszelős hangú nem különösebben izgalmas külsejű fiatalember voltam. Bár a filmesek sokszor járták a színész osztályokat, engem valamiért soha nem választottak ki. A kaposvári éveknek köszönhetően kezdtek megismerni és egyre többet hívtak főszerepekre is. Az igazi áttörést a Mihályfy Sándor rendezte „Indul a bakterház” című tv-film hozta meg számomra. Egy-egy önálló estemen ha csak kimondom, hogy „bakterház”, látom a nézők szemében azt a huncut csillogást, sőt még a kuncogást is hallom. A legnagyobb boldogság, hogy a tizenegy éves Dani unokám büszkén újságolta, hogy az osztályában alig akad valaki, aki ne idézne a filmből pár mondatot. Aztán jött az „illetékes” figura, és további szerepek sokasága. Az elvégzett munka és a sikerek alapozták meg azokat az elismeréseket és díjakat, amit ezekben az években kaptam. Mindenek előtt és mindenek felett a Sose halunk meg című munkám hozta meg a mozisikert, de büszkén gondolok még a Szamba, a Csocsó ,avagy éljen május elseje!, a Megy a gőzös, Hyppolit, A miniszter félre lép, Ámbár tanár úr,és a Világszám című filmekre is. Mind kedves a szívemnek. Ezért aztán „leltárkészítés közben” nem egy szomorú ember ül magával szemben, hanem inkább mondom azt, hogy boldog vagyok.
blogpress: A poénok kapcsán szeretnénk egy kulisszatitokra is rákérdezni. Volt-e olyan filmje, amin nemcsak a nézők nevettek, hanem készítésekor Önök is?
Koltai Róbert Ez egy érdekes kérdés. Ez gyerekkorom kérdése. Mindig csodálkoztam azon, hogy Latabár Kálmán hogy nem neveti el magát a színpadon,miközben a közönség a hasát fogja a röhögéstől? Aztán mikor színész lettem, ráéreztem miért kell komolynak lenni. Az igazi komikusok, Chaplintől Kern Andrásig, halálosan komolyak tudnak maradni akkor is, amikor a legjobban nevet a közönség. Minél komolyabbak tudunk maradni, annál nagyobbat tud ütni egy jól eltalált poén. Mert ez az igazi élvezet nekem is és a közönségnek is.
blogpress: Milyen a művész úr viszonya a komédához és a drámához, amelyek többnyire az Ön alakításaiban szorosan egymáshoz tartozhatnak?
Koltai Róbert Igazán azon tudunk nevetni, akin majdnem sírni lehet, mert annyire hülye. Ez ellenállhatatlanul mulatságos tud lenni. Egyszerre nevet az ember és szakad meg a szíve! Az igazán jó írók és rendezők tudják olyan helyzetbe hozni a színészt, akinek ráadásul szintén ez a vágya, hogy egyszerre nevettessen és megríkasson. Az egyik legjobb példa erre Nyikolaj Erdman „Az Öngyilkos” című előadása. Kaposváron, 1988-ban , Ascher Tamás rendezésében. Ez az előadás szinte minden szakmai díjat megnyert. Címszereplőként egy olyan embert alakítottam, aki mindenkinek megígéri, hogy őérte öngyilkos lesz, de amikor meg kéne húzni a ravaszt, akkor erre képtelen, mert élni akarása mindennél nagyobb. De, hogy a drámaiságra is mondjak példát, épp a napokban ért egy hatalmas élmény. Egy olyan filmet volt szerencsém megnézni, amit eddig még nem láttam, pedig az egyik főszerepet játszottam benne. Idén huszonöt éves a tiszaeszlári perről készült Tutajosok című film. Amikor annak idején bemutatták pont Kaposváron léptem színpadra, és az elmúlt évek alatt sem volt módomban megnézni. Elek Judit rendező ötlete kellett ahhoz, hogy megismételve a huszonöt évvel ezelőtti bemutatót, egy nemrégiben tartott díszvetítés alkalmával az Uránia moziban találkozhattak a nézők és az egykori szereplők (Gáspár Sándor,Molnár Piroska, Lukáts Andor, Fodor Tamás, Stohl András, Mucsi Zoltán) Most, hogy láttam ezt a fantasztikus produkciót, ennyi év után tudatosult bennem a film drámaisága, amit most újra sikerült megélnem és átélnem.
blogpress: Megannyi siker és elismerés után szeretnénk hallani a művész úr terveiről és elképzeléseiről, mi várható a közeljövőben?
Koltai Róbert Annyit elmondhatok, hogy nagyon nagy öröm ért. Több mint két éve Móricz Zsigmond bűvöletébe kerültem. B. Török Fruzsina dramaturg felhívta a figyelmemet a nagyon érzékeny és nemrég megjelent Móricz naplóra. Azzal az ötlettel keresett meg,hogy a naplót dramatizálva készítene egy színházi előadást, amit velem képzelne el. Először elámultam, és nem tudtam elképzelni, hogy lehet ebből a majd ezer oldalas írásból monodrámát készíteni, de kemény munkával sikerült. Nagyon büszke vagyok erre az előadásra és egyáltalán arra, hogy ez megszülethetett. Több mint hetven előadáson vagyunk túl. Nem volt könnyű az út idáig, mert az azóta barátunknak mondható Móricz unoka, Kolos Réka, eleinte hallani sem akart a napló szövegének színpadra kerüléséről. Sok beszélgetés és elutasítás után mégis abban állapodtunk meg, hogy a végső válasza előtt meghallgatja, mit és hogyan képzeltünk el. Egy asztalnál felolvastam az egész előadás anyagát. A felolvasás végére könnyes szemmel csak annyit mondott, hogy „ezt nem be lehet, hanem kötelesség bemutatni”. Egyöntetű közönség és kritikai sikert tudhat magáénak a produkció. Ezen a sikeren felbuzdulva Kolos Réka adott még két alig-alig ismert Móricz Zsigmond regényt B.Török Fruzsinának, hogy készítsen belőle színpadi változatot. Ezekből a regényekből született két egyfelvonásos új magyar komédia. Bízom benne, hogy Móricz is boldog odafönt, mert ő rettenetesen áhította az irodalmi siker mellé a színházi sikert is. Reméljük, hogy hamarosan bemutató lehet belőle.
Tisztelt Koltai Róbert művész úr! Köszönjük, hogy elfoglaltságai mellett tudott időt szakítani az interjú elkészítésére!
Zeneszerző: DÉS LÁSZLÓ (Nagy utazás...)
Előadja: DÉS LÁSZLÓ előadóművész, szaxofon
blogpress.hu 2013. június