Interjú Miklós Tiborral a Rockszínház Művészeti vezetőjével
blogpress: Miklós Tibor már életében legendás alakja lett a magyar musical megteremtőinek sorában. Életművét és alkotásait, kitüntetéseit az interneten -oldalakon keresztül lehet nyomon követni. A musical mellett a Rockszínház is elképzelhetetlen nélküle! Ezeknek az éveknek a sikerei adják-e azt erőt és kitartást, amivel a Rockszínház 2013-2014-es évadját hozza most létre?
Miklós Tibor Mind ezt nem azért csináltam, hogy már életemben legenda legyek, egyszerűen hittem valamiben, beleszerettem valamibe, és a kezdetektől fogva elkötelezetten csinálom a musical műfaját. Bár láttam már Magyarországon jó néhány musical előadást, el kellett gondolkodnom azon, hogy erre tettem fel az életemet?.... még egy kicsit szégyelltem is magam. Viszont mindig visszaadja a hitemet az érték teremtő munka, az éppen aktuális produkció amin dolgozunk. Kocsák Tibivel szoktunk néha arról beszélgetni, hogy lehet mi hogy mi túlságosan is sokat hittünk, sokat reméltünk és vártunk ettől a műfajtól. Lehet, hogy ebben tényleg csak kevesebb van? Beszélgetéseink során végül is arra jutottunk, hogy ez nem így van. Nekünk végig kell menni a magunk választotta úton ameddig bírjuk, meg kell próbálni értéket teremteni. Zenét, gondolatot, tehetséges kreatív embereket keresni és színpadra állítani, lehetőséget adni számukra elindulni a pályán. Ehhez most be kell áldoznom mindent, saját egzisztenciámat, anyagi tartalékokat, mindent! Van, amikor elcsüggedek, néha szomorú vagyok, mégis mindig vállaltam és csinálom, szerencsére vannak és akadtak társaim ezen a rögös úton, akikkel lehet folytatni ezt az érték teremtő tevékenységet, és csinálom, amíg bírom!
blogpress: Kocsák Tibor,Kemény Gábor, Várkonyi Mátyás, mint a Három testőr…de ki lehet D’ Artagnan?
Miklós Tibor Ők voltak pályafutásom meghatározó társai és partnerei, a dalok kapcsán pedig még Menyhárt János-t és Jávori Ferenc Fegyát is meg kell megemlítenem. Ők álltak életem különböző időszakaiban legközelebb hozzám. Igazából Kemény Gábor és Kocsák Tibi volt az évtizedeken átívelő barátság két meghatározó személyisége. Nagyon szeretjük és hiszünk egymásban, alkotói tevékenységünk sok ponton kapcsolódik egymáséhoz. Egyek vagyunk bizonyos értelemben, még ha nagyon különbözőek is. Az a furcsa, hogy bár én vagyok közöttük a korelnök, mégis érdekes módon, ha ezt a D’Artagnan dolgot arra érted, hogy jó néhány musical műfaji kezdeményezés vagy összetartás kezdeményezője én voltam, akkor ez jó megállapítás. Ezt így hozta a sors!
blogpress: Miklós Tibor mint szövegíró –rocker kezdte a Sakk-Matt, a Korong, majd a General együttesben, és aztán egymás után jöttek a ma már halhatalan előadások, amihez Miklós Tibor mint szövegíró adta tehetsége színe-javát, éa járult hozzá a világhírű külföldi alkotások itthoni bemutatásának sikeréhez. Dolgozik-e most is ilyen alkotáson?
Miklós Tibor A rockzene valóban meghatározó fejezet volt az életemben. Ez a pop-rock zenei kötődés a mai napig tart Szűcs Jutkán, Zsédán és sokan másokon keresztül. Ha valami izgalmas feladatot kapok ebből a körből, vállalom jelenleg is. Az is igaz, hogy anno belépett az életembe a zenés színház úgy 1979-1980-tól, a musical, a rock-opera eltérített és ez a mai napig tart! Közel kétszáz bemutató van mögöttem és száz mű, aminek vagy a magyarítója, vagy a szerzője vagyok. Az elmúlt másfél évben nagyon sokat dolgoztam , megírtam a Starlight express és a Dráma az utcán című jazz-opera magyar szövegét. Ezen kívül Vivaldi zenére szereztem egy musical-operát a Casanova rózsái címmel, amit valószínűleg jövőre fognak bemutatni. Kocsák Tibor barátommal írom a Móra adaptáción alapuló Kincskereső kis ködmön c. musicalt, befejeztem az Eurüdikét Kemény Gabival, ami több klasszikus szerző nyomán készült. Ezen kívül Naszvagyi Tamással közösen szerzett teljesen mai témájú darabon is dolgoztam.Itt csak ihletőként szerepel egy lengyel témájú kisregény, de lényegében én találtam ki a történetet. Tóth Péterrel megírtuk a Hat szerep keres egy szerzőt c. musical operát, de feltétlenül meg kell még említenem még a Gyulán egy ősbemutató keretén belül színpadra kerülő Mágikus Misztikus utazás Bors Őrmester Árva szívek klubjának zenekarával Strawberry Fields-től a Penny Lane-ig című koncert fantáziát, a Beatles együttes dalaira. Meg kell jegyeznem hogy mind ennek ellenére nem vagyok grafomán típus, még egy levél írásnak is nehezen ülök hozzá. Mégis, volt bennem egy különleges késztetés, elkapott egy hév, és hihetetlenül sokat tudtam megírni ,a felsorolt művek a bizonyítékok rá. Az elkészült műveknek a legnagyobb kritikusa én magam vagyok, de megadatott az a szerencse, hogy családon belül van egy értő és szenvedélyes társam az érték teremtésben, aki tanácsaival, okos megjegyzéseivel végig kontrollálja munkámat. A sokak által rettegett kritikus Fáy Miklós is átnézi néha az elkészült műveimet. Folyamatosan javítgatom a már színre vitt munkáimat is, a színészek legnagyobb bánatára :-)
blogpress: Miklós Tibor egyre több ifjú tehetséget fedez fel, és indítja el őket a színpadi sikerek felé. Kik voltak Ők, és kikkel dolgozik együtt most ebben az évadban a Rockszínház alkotó közösségének társulatában?
Miklós Tibor Senkit nem akarok kihagyni, kérem, ne haragudjon az, akit esetleg nem említek, a névsor Kovács Kriszta, Szolnoki Tibor, Sasvári Sándor, Nagy Anikó, Homonyik Sándor, Vikidál Gyula, Malek Andrea, Makrai Pál, Csuha Lajos, ők voltak a Rockszínház hőskorában. Őket követte egy újabb generáció Szinetár Dórával, Bereczky Zoltánnal, Nagy Kati, Dömötör Mónika, Naszvagyi Tamás, Deák Fruzsi, utólag összeszámoltam több mint negyven ifjú tehetséget sikerült felfedeznem, és a színpadi siker felé elindítani. Jelenleg az az örvendetes helyzet van, hogy a nagy nevek mellett rengeteg új fiatal tehetség bontogatja szárnyait nálam. A Pesti Magyar Színiakadémia utolsó végzős osztályával jelenleg együtt dolgozom, de vidékről is érkeznek szép számmal fiatal tehetségek, Pápát és Miskolcot, Szekszárdot és Mezőkovácsháza-t kell megemlítenem ebből a körből. Nálam ez a felfedezés és beépítés egy természetes folyamat. Láttam én olyan színigazgatót, társulat vezetőt, akinek napjában hatszor kellett kezet csókolni, hogy csak ott lehessen valaki a színpad környékén vagy az Ő árnyékában, nálunk ez nincs, én csak Miklós Tibi vagyok, nem igazgató és nem tanár úr, hanem egy barát, engem mindenki tegezhet, és minden bajával problémájával nyugodtan megkereshet. Az igazi boldogságot persze újra egy saját állandó játszóhely és költségvetési keret megléte adná meg! A folyamatos és nyugodt munka csak ennek a kettőnek biztosítása esetén valósulhat meg! Persze az érték teremtő műhelymunka nem mindig a béke szigete, mert ez egy lázas folyamat, ami megelőzi a darab megszületését. A magyar zenés színház jövője, még mindig úgy érzem, hogy egy kicsit a mi kezünkben van, és ha ezt a kezet nem segítik más kezek, akkor azok az uralkodó trendek lesznek a meghatározók, hogy nem kell sokat mondani, elég szórakoztatni, nagy látvány elemeket felvonultatni, fontos a nagy PR, ügyeletes sztárocskákat kell szerepeltetni, vagy kreálni, ennyi bőven elég. Én tisztelek, becsülök mindenkit, aki a szórakoztatásra esküdött fel. Szakmailag igenis elismerem az olyan darabokat, mint a Producerek, a Mary Poppins, a GHOST. De én azonban nem ezt a zenés színházat szeretném csinálni. Én a Kincskereső kisködmönnel, a Légy jó mindhaláliggal, a Tom Sawyerrel lépek a gyerekek és a felnőtt közönség elé. Legyen minden darabom mögött írói és irodalmi érték, és ahhoz méltó zene is. Ezen az úton elindulva jussunk el a Kiálts a szeretetért-ig, az Anna Karenina-ig. Shekaspeare óta a színháznak az a kötelessége, hogy tükröt tartson a világnak, és a legfontosabb, hogy jobbítsa és nemesítse a közönséget, akik a darab után elgondolkodjanak, jobb emberek legyenek!!
A blogpress.hu a Kiálts a szeretért című darab felújító bemutatóján járt, ami nemcsak nekünk, de a jelenlevő közönségnek is katartikus élmény volt. Nagyon aktuálisnak érezzük a mű újra színpadra állítását. A kilakoltatás és mélyszegénység benne van a mindennapokban, és sajnos Teréz Anya már nincs közöttünk.Hogy látja Ön ezt a kérdést?
Miklós Tibor Amikor 2005-ben a darabot először mutattuk be, akkor Nagy Anikó elment 5-6 alkalommal hétvégenként kora hajnaltól késő estig dolgozni Teréz Anya budapesti létesítményébe. 100-200 hajléktalannak mutattak utat és segítettek vissza az élet felé azzal, hogy templomba vitték el őket, reggelit, ebédet kaptak, és újra embernek érezhették magukat. Karácsonykor a Blaha Lujza tértől az Ódry színpadig állt a sor a meleg ételért. Van még mit tennünk az elesettekért. Sajnos ki kell jelentenem, abszolút aktuális a darab minden pillanata, a világban semmi nem változott!! Változatlanul, érdeklenül elmegyünk egymás fájdalma és problémája mellett. Baróthy Péter ébresztette fel azt a vágyat, hogy Teréz Anya alakja jelenjen meg a színpadon. Felemelő érzés volt ezzel az anyaggal dolgozni. A Fame-Rent bemutatása után hál’ Istennek nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett arról, hogy azon az úton kell haladnom, amit a sors és az élet ezekkel a művekkel kijelölt számomra. A rendezői munka nekem nem pénzkereset jelent , sőt éppen ellenkezőleg. Az ügy egészért csinálom, ahogy az adminisztrációval, a pénzügyekkel is ezért foglalkozom. A színházra és az értékteremtő musicalra tettem fel az életem, lehet, hogy ennek a bolondjával beszéltél….
Kedves Miklós Tibor! Köszönjük, hogy a próbák és előadások ellenére sikerült időt szakítani kérdéseink megválaszolására! További szép sikereket kívánunk darabjaihoz és bemutatóihoz!
blogpress.hu 2013. augusztus