Interjú a Magyar Demokrata főszerkesztőjével, Bencsik András Úrral!
1/blogpress Trianon diktátumát mennyire lehet a győztes nyugati nagyhatalmak (Franciaország, Anglia) és a közép-európai térség kényes egyensúlyait szerintünk nem eléggé ismerő Amerikai Egyesült Államok azon politikájának betudni, hogy Európának ebben a részében semmiképpen nem akartak látni egy újra megerősödni tudó dunai nagyhatalmat? Osztja-e Ön ezt a véleményt?
Bencsik András Főszerkesztő
Magyar Demokrata[/caption]
Bencsik András Egyetértek vele, nem vagyok ugyan történész, de én is így tudom, a Monarchia mint lehetőség, az európai nagyhatalmak elképzelésébe nem fért bele, szét kellett szedniük ezt a közép-európai hatalmi centrumot. Az, hogy Magyarország a Monarchia szétszedésének miért lett nagyobb áldozata mint Ausztria, az külön történet. Ennek okaira többféle forgatókönyv és magyarázat van. Ebből hármat tartok fontosnak megemlíteni, az egyik úgy szól, hogy a magyarországi Tanácsköztársaság sokkolta Európát. A bolsevizmus betörése az európai játéktérre, az, hogy a bolsevikok átjöttek Oroszországból, megrémisztette Európát. Magyarország bolsevik vírussal fertőzöttként rosszabb tárgyalási pozícióban volt, mint azok az országok körülöttünk, amelyek ennek ellenálltak. A másik ok, amit nem tárgyaltak még ki kellőképpen, hogy Károlyiék szerepvállalása vajon milyen mértékben rontotta helyzetünket Trianonban. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy milyen katasztrofális volt Magyarország kommunikációs stratégiája. Hihetetlen erejű lejárató kampány indult ellenünk Európában, elsősorban az utódállamok részéről. Ezekre a támadásokra nem reagáltunk kellő súllyal, el voltunk foglalva a magunk bajával. A Monarchia szétesésével egy időben kereste Magyarország az identitását, és egész egyszerűen nem voltunk tisztában azzal, hogy rendkívül ellenséges közeg vesz minket körül ebben az időszakban. Védekezhettünk volna másképp is, mondok rá egy példát: Törökországra Trianonban kb. hasonló szankciókat mértek, viszont volt egy Kemal Atatürk nevű török ember, aki azt mondta, hogy esze ágában sincs teljesíteni azt Antant előírásait, sőt a török hadsereget fellázítva megvédték országukat, aminek következtében Törökország máig nagyhatalom maradt. Történelmi bűncselekmény volt a székely hadosztály lefegyverzése, mert ha nem fegyverzik le, nem lett volna az Antantnak katonai ereje ahhoz, hogy intervencióval kikényszerítse Erdély elszakítását, akkor Erdély ma is Magyarország része volna. Itthon olyan politikusok kerültek ekkor hatalomba, akik gyakorlatilag hazaárulást követtek el.
2/blogpress Sok évvel Trianon után 2013-ban ugyanezeknek az államoknak a politikájában változott-e Ön szerint a látásmód Közép Európa térségét illetően?
Bencsik András Remélem, hogy valamennyire változott, de sajnos sokat nem. És ha arra gondol, hogy a magyarországi változások, amik 2010 óta bekövetkeztek, miért váltanak ki ilyen heves ellenállást egyes nyugat-európai politikusokból és a hozzájuk tartozó médiából, akkor arra azt kell mondani, hogy úgy tűnik, nem. Az a szellemi blokád, ami már Trianon kapcsán kialakult Magyarország ellen tovább él, és ugyanolyan könyörtelenséggel dolgozik. Annyi a különbség, hogy okulván Trianon példájából, a mai magyar politikai és közélet sokkal érzékenyebben reagál. Mi a magunk eszközeivel igyekszünk ezt ellensúlyozni.
3/blogpress Sir Winston Leonard Spencer Churchill zseniális geopolitikai és emberismeretét bizonyítja többek között a balkáni partraszállás tervének erőltetése szövetségesei ellenkezése ellenére. Jövőbelátó volt-e az angol miniszterelnök a háború után létrejött orosz érdekszférában bekövetkezett változásokkal kapcsolatban? Hogy látja Ön?
Bencsik András Churchill szerepe rendkívül vitatott, csak az a probléma, hogy a történelmet mindig a győztesek szemszögéből írják meg. Anglia és Németország között kialakulóban volt egyfajta gazdasági kapcsolat, de Churchillnek más elképzelései voltak, valószínűleg úgy gondolta, elég egy nagyhatalom, ami Anglia és nem Németország. Eléggé szennyes kártyát játszott ki, a Szovjet-Oroszországgal való együttműködés kártyáját, nem tudok mást mondani, ha nem így alakult volna világháború, akkor Churchill-t valószínűleg a háborús bűnösök sorába sorolták volna. De így alakult, és ezért ő egy szent ember, akinek szellemes mondatait illik idézgetni. Én magyar emberként nem tudok kellő rajongással tekinteni sem az angol, sem a francia külpolitikára, nem érzem azt, hogy bármikor is velünk szimpatizáltak volna, és ma sem érzem azt, hogy különösképpen rokonszenveznének velünk, továbbra is csak a saját érdekeiket veszik figyelembe.
4/blogpress Sir Winston Leonard Spencer Churchill volt talán az utolsó angol politikus, aki az orosz kommunista befolyás térségének csökkentése érdekében próbált politizálni Közép Európát illetően. 2013-ban Ön szerint van-e olyan politikus vagy ország az EU-ban, vagy azon kívül, ami ezt a szemléletet vagy érdekövezetet próbálja erősíteni a keleti befolyás ellenében?
Bencsik András A szovjet-orosz befolyás látványosan erősödött döntően pont Churchill-nek köszönhetően, olyannyira, hogy végül az oroszok is bevonultak Berlinbe. Ami a jelenlegi helyzetet illeti, a kommunizmusnak vége. A kommunizmus elsődlegesen Oroszországban semmisült meg, Oroszországban ma már gyakorlatilag államvallás a keleti kereszténység, az ortodox vallás. A kommunizmus ma Nyugat-Európában éli túl magát, elsősorban Franciországban, nem kis mértékben Németországban, jelentős mértékben Skandináviában, sőt Angliában is. Tehát azt tudnám mondani, hogy amennyiben Churchill öröksége az volt, hogy beeresztette, segítette az oroszok által képviselt kommunizmus betörését Európába, akkor e tekintetben nincs jelentős különbség, mert ma Magyarországot a baloldali ihletésű és kommunista gyökerű támadások Nyugat-Európa felől érik.
5/blogpress Az 1956-os forradalom és szabadságharc megismertette a világgal a magyarok szabadság iránti elkötelezettségét. 2013-ban Ön szerint miért nem értik ezen elkötelezettségünket az EU országai? Gondoljunk csak akár az IMF-hitelre, akár más, a kormányunkáltal hozott gazdasági intézkedésre. Önnek erről mi a véleménye?
Bencsik András Nemcsak az én véleményem, hogy az európai polgárok jelentős hányada azért alkot rólunk téves képet, mert a nyugat-európai média egész egyszerűen hazudik. Folyamatosan, koncepciózusan, aggasztó elfogultsággal, célratörően hazudik Magyarországról. Eltorzítja a valóságot, ténybeli hazugságokat közölnek, aminek következtében a nyugat-európai emberek, akik úgy szokták meg, hogy az ő médiájuk nagyjából a valóságot közli, föl sem merül bennük, hogy eljutottunk arra a pontra hogy a média hazudik. Itt-ott kezd átütni ennek a hazugságnak egy-két eleme, mert ha igaz volna, amit Magyarországról állítanak, akkor miért van az, hogy Magyarország az egyik legnyugodtabb, legstabilabb, gazdaságilag legkiszámíthatóbb ország lett az elmúlt években, ellentétben mondjuk Ciprussal, Portugáliával, és így tovább. Én azt hiszem, hogy egész egyszerűen ugyanarról van szó, hogy az a kommunizmus, amelyik nem kis mértékben Churchill politikájának köszönhetően betört Európába, és Nyugat-Európában 1968-ban teret szerzet magának. Ez a poszt vagy neo-kommunizmus, neo-bolsevizmus a médiában gyakorlatilag elsöprő többséget szerzett. Itt volt nálam nemrég látogatóban egy fiatal német szabadúszó újságíró, ami azért is fontos, mert szabadon is beszélhet, azt mondta, hogy Németországban, aki nem baloldali kötődésű újságíró, azt nem veszik fel egy szerkesztőségbe. Ha azt hazudja, hogy ő baloldali, és kiderül, hogy jobboldali gondolkodású, kirúgják. Németországban kemény terror alatt van a média, cenzúra van, nem lehet azt leírni, amit akarnak. Én ott látom a problémát, hogy a német emberek, a dán emberek, az olasz emberek ugyanolyan derék jóravaló emberek, mint példának okáért a magyarok, békében szeretnének élni, jól akarják érezni magukat, de ezeket az embereket a nyugat-európai média, ők tudják miért, folyamatosan becsapják és uszítják ellenünk. Azt is megmondom miért: azért mert Magyarországon 2010-ben egy 1956-hoz mérhető szelíd forradalom zajlott le a választással, az a bizonyos 2/3-os forradalom, és Magyarországon egy konzervatív, nemzeti, keresztény értékelvű politikai akarat érvényesül. Most ez olyan, mint ördögnek a tömjénfüst. Ezek az új bolsevikok visítoznak ettől, hogy Magyarországon egy tradicionális, kiegyensúlyozott keresztény szemléletű akarat érvényesül. Őrjöngenek ettől, tombolnak, mert érzik, hogy a hatalmuk forog veszélyben.
6/blogpress A konszolidáció évei után, hitelből ugyan, de folyamatosan biztosítva volt az életszínvonal növekedése vagy legalább szinten tartása Magyarországon. A hitel és az eladósodottság hosszú ideje kíséri mindenkori kormányunkat, gazdaságunkat, legutóbbi (deviza alapú) felvétele pedig már közvetlenül az állampolgárokat is. Hogy válhatott Ön szerint a hitel (ami elvileg a gazdasági nökedés motorja) ilyen csapdahelyzetté Magyarországon?
Bencsik András Ez egy általános képlet, és nem csak Magyarországot sújtja. Vannak országok Európában, ahol az eladósodottság mértéke 100 % fölötti. Ez egy józan ésszel felfoghatatlan folyamat, ami mára elérte csúcspontját, és látványosan botrányossá vált. Az a veleje, hogy egy egyszerű átlagpolgár úgy él, hogy van egy havi fizetése, és addig nyújtózkodik, ameddig a takarója ér. Tehát úgy költekezik, hogy inkább készpénzt tartalékol, mint hogy hitelt halmoz fel. Vannak kivételes helyzetek, esetek, egy házvásárlásnál, vagy autó vásárlásnál az illető eladósodik, de akkor is kiszámolja, hogy a havi törlesztést bírni fogja-e az elkövetkező években. Az országoknak is így kellene működnie, van egy állami adóbevétel, és ezzel szemben van egy kiadási halmaz, ami az oktatástól az útépítésen át, egy csomó mindent magába foglal, és akkor normális egy ország, amikor azt mondja, hogy a bevétel és kiadás egyensúlyban van. Azonban a polgári demokráciában, a liberális demokráciában kialakult egy rossz rutin, hogy a politikusok a négyévenkénti választáson egymásra licitálva többet ígérnek az állampolgárnak, amit ténylegesen lehet teljesíteni, és ezeket az ígéreteket úgy tudják csak megvalósítani, hogy hitelt vesznek fel azzal, hogy majd lesz valahogy. Kialakult egy rendszer, ami csak a bankoknak jó. Minden ország ennek megfelelően elképesztő mértékben el van adósodva. Ezt az adósságot csak újabb államkötvények kibocsátásával, csak újabb hitelek felvételével tudja finanszírozni. Tehát egy adóssághegyet görget mindegyik ország. Az ország tényleges teljesítményének jelentős hányadát adósságtörlesztésre, kamatfizetésre kell fordítania. Ez a világ legnagyobb üzlete a pénzügyi alapoknak, csak hanyatt kell dőlni, és ketyeg a pénz a kasszába, nem kell semmit csinálni. Orbán Viktor azt mondta, le kéne vinni 50 %-ra az államadósságot. Az egészséges az lenne, ha ez nulla százalék volna, és annyiból élne Magyarország, amennyit megtermel. Hát ez 100 vagy 150 év kemény munka és önmegtartóztatás, de majd jön egy újabb politikai elit, amelyik azt mondja, hogy szavazzatok rám, és lesz 17 havi nyugdíj, és ingyen lesz ez és az, és a nép nem gondol bele, hogy semmi, de semmi nincs ingyen. Ami ingyen van, az úgy van ingyen, hogy hitelt vesznek fel, és az unokák fogják majd megfizetni. Ez egy közgazdasági csapda, ami az egész világon egy elképesztő válságot okozott, ennek a hitelnek a felvételét igyekeznek azonban elkozmetikázni, eltüntetni, elhazudni, ugyanakkor azt a látszatot kelteni, hogy milyen jól megy a gazdaság, és ez most sorozatban botrányokat indít el. Ebből úgy lehetne kitörni, ahogy Orbán Viktor többször is elmondta, a társadalmat a munka alapjára kell helyezni. Az emberek dolgoznak, fizetnek adót, járulékot, és akkor az államnak is megvan a bevétele. Ebből a bevételből tud az állam gazdálkodni. Egyelőre ennek a bevételnek egy jelentős hányadát adósságtörlesztésre kell fordítani, minél kisebb az adósság, annál több lehetősége marad az államnak a tényleges célokra költeni. Ha nekem van százezer forint havi fizetésem, ezzel szemben százhúszezer forint havi kiadásom, akkor nekem hitelért kell szaladgálnom, hogy azt a húszezret kifizessem.
7/blogpress A 2010. évi 2/3-os győzelmével a FIDESZ most tudja az igazi rendszerváltást úgy végrehajtani, ahogy az emberek szerint 1989-ben kellett volna megtörténnie. Osztja-e Ön ezt a véleményt?
Bencsik András Ezzel teljes mértékben egyetértek, tulajdonképpen politikai értelemben 1989-ben deklaráltan megváltozott a politikai rendszer, a gazdasági rendszerváltozás már ennél korábban elkezdődött, már 80-as évektől. A morális rendszerváltozás azonban, vagyis az, hogy az emberek lelkében megérik egy gondolat, hogy nem így, hanem úgy akarok élni, az 2010-ben történt meg. Azért volt 2/3-os a FIDESZ fölénye, mert a társadalom meghatározó többsége azt mondta, hogy ennek vége, nem így, hanem másképp akarom csinálni. Aki emlékszik az 1989-es történetre, az tudja, hogy a társadalomban semmiféle - sem akarat, sem várakozás - semmi nem volt a tekintetben, hogy változzon meg a rendszer. Felülről vezényelték az egészet, mégpedig Moszkvából, a peresztrojkát, az átépítést, illetve a glasznoszty-ot, az átláthatóságot, tehát fentről, a birodalom központjából indult el egy modernizációs folyamat, egy átépítési folyamat, az MSZMP KB döntött arról, hogy Magyarországon lehet több pártot létrehozni, ezért jöttek létre sorozatban a 80-as évek közepén az úgynevezett demokratikus pártok, maga az MSZMP is átalakult, MSZP lett belőle, az emberek, a társadalom pedig csak nézett, hogy jó, klassz, de mi is ez , mi is ez ? Az emberek közben el voltak foglalva azzal, hogy na, végre lehet gmk-zni, lehet túlórában pénzt keresni. Szaladgáltak Bécsbe Gorenjét vásárolni, mert be lehetett hozni, ezenközben átépítették a rendszert, és a kommunista nomenklatúra kivonult a pénzvilágba, bankokba és egyebekbe. Majd jött egy nagyon kaotikus időszak, húsz éven keresztül, az ország hol jobbra, hol balra csapódott, az első Orbán korszakban valami megcsillant, de aztán annak is elment a sansza, és szerintem 2002-ben a jobboldalban megfogalmazódott egy dac,hogy nem adjuk fel, nem adjuk fel, és jött egy elképesztő 8 év. Szerintem a 2006-os rendőr roham, amikor Gyurcsány rendőrei szabályosan végigverték a békés civileket, az egy kapitális hiba volt a baloldal részéről, mert Nietzsche azt mondja, ami nem pusztít el, az megerősít. Az, hogy a rendőrök ártatlan civileket is ütlegeltek, az egy olyan sokkot okozott a polgári társadalomban, hogy az emberekben megfogalmazódott egy néma dac, hogy titeket innen 2010-ben egyszer és mindenkorra kitakarítunk a hatalomból, és noha vonyítottak szélsőbalról és szélsőjobbról, hogy vigyázzatok, az Orbán 2/3-dal azt csinál, amit akar. Az emberek azt mondták: Igen? Azt csinál 2/3-dal amit akar? Na, ezt akarjuk! Megadták a felhatalmazást. Ez volt a lelki forradalom, amire ezek szerint húsz évet kellett várni. Hogy ez mennyire így van, azt bizonyítja az a bizonyos Békemenet, amiben nekem is volt részem, ahol sokunk megdöbbenésére félmillió ember, néhány civil kezdeményezésére, jómagam, Bayer Zsolt és mások hívására, félmillió ember kijött az utcára hitet tenni, hogy még mindig ragaszkodik az általa választott kormányhoz. Ezt követően folytatódott az emberek kiállása március 15-én és október 23-án megint kb. ugyanannyian összejöttünk, és kiderült, hogy ez a tábor tartós, és ha kell, Brüsszelig elmegy, hogy megvédje azt, amit elért. Itt valóban lezajlott egy 1956-hoz mérhető forradalom, hála a jó Istennek, egyelőre azt mondhatom hogy sikeres, és adjon a magyaroknak a Mindenható még pár évtizedet hogy konszolidálódjunk, hogy ne jöjjön egy újabb európai háború, mert a szorgalmas munkával ki fogjuk verekedni magunkat a válságból.
8/blogpress Annak a kérdésnek nincs túl sok értelme, hogy mi lett volna ha…De mi lett volna, ha Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde után lemond, és új választásokat írnak ki? Főszerkesztő úr szerint lett volna akkor is a FIDESZ-nek 2/3-a ebben az időpontban?
Bencsik András Hát erre nagyon nehéz válaszolni. Az nem vitás, hogy a beszéd sokkot okozott a társadalomban, és az sem vitás, hogy a FIDESZ nyert volna. Azt hiszem, hogy nem lett volna meg a 2/3-ad, mert ahhoz a nagyon nagy változáshoz, hogy ennyi legyen, még nem volt meg a bátorság. Ahhoz hogy az ehhez szükséges közfelfogás megerősödjön, kellett még ez a két év.
9/blogpress Főszerkesztő úr elég jól ismeri a média világát, sok évet eltöltött újságírással, a bal oldal sokszor hívta a maga médiamunkatársait és emberét, a mi Katink, a mi Ferink, a mi Gyurinknak. A médiatörvény és a jelenlegi médiaállapotok olyan változást kellett hogy hozzanak, hogy ezt a fajta baloldali személyi és kultúrpolitikát, médiaszemléletet, nyitottabb lehetőségekre kellett lecserélni. Főszerkesztő úr ezt hogy látja?
Bencsik András Fantasztikusan változik a média. Szerkezetében is. Előtérbe került az internetes média, ahol a politikai hovatartozást a blogok, a Facebook-os bejegyzések és az egyéb társasági oldalakon közzé lehet tenni. Ma hiába vannak olyan hírportálok, amikbe milliárdokat öltek bele, hogy sok olvasót vonzzanak, egy sikeres blogger, vagy a Facebook-on egy jól megszerkesztett oldal majdnem akkora nagyságrendű olvasót el tud érni, tehát a nyilvánosság átalakult. Ugyanez a helyzet az elektronikus és a nyomtatott médiában is. Nagyon helyesen, pluralizálódott a média, tehát vannak jobboldaliak, baloldaliak, liberálisok, konzervatívak, sőt vannak szélsőségek is. Olykor van durva hangnem, és ádáz üzengetések is vannak időnként, de összességében kezd kialakulni, hogy kénytelenek vagyunk egymást eltűrni és elviselni. De az a baloldali média-hegemónia, ami az elmúlt húsz évet, az úgynevezett posztkommunista átmenetet jellemezte, annak vége, eltűnt egyszer és mindenkorra. Nem is tud visszajönni többek közt azért nem, mert az új generációkban az arányok már a társadalmi arányoknak megfelelően átrendeződtek. Óvnunk kell a magyarországi média sokszínűségét, ellentétben a nyugat-európai médiával szemben, amelyik monochrom, és olyan vörös, mint a paradicsom. Biztos, hogy vannak bennfennteskedő médiumok, akik most nem „amiferinkeznek”, hanem Viktoroznak, ezzel nincs is semmi baj, ki-ki ízlése szerint kommunikál, de azt gondolom, hogy összességében jól lehet látni, hogy ki hova tartozik, hogy ki milyen társadalmi réteget szólít meg. Engem meghívtak, most már azt hiszem kétszer is meghívtak egy nyilvános tévévitára, ahol nagyon eltérő véleményt képviseltünk, ketten jobbról, ketten balról. Önmagában üdvözlöm azt a tényt, hogy egyáltalán ilyen létrejöhet. Ha csak vitatkozunk, és nem egymás fejét csapkodjuk kőbaltával, akkor végül is abból még értelmes dolog is kisülhet.
10/blogpress Főszerkesztő úr lát-e olyan médiát vagy újságírót, aki megpróbál „belga” lenni, és egyfajta közeledést összehozni a két oldal között? Van-e erre igény vagy lehetőség?
Bencsik András A média nem öncélú szereplő. Azt nem szabad elfelejteni, hogy kivétel nélkül minden médium egy értékelvet közvetít. Mindenkinek van egy világnézete, nem kell feltétlenül pártokhoz kötődnie, de akkor is van egyfajta értékelvem, ha nagyon megkapirgálom, előbb utóbb minden médiaszereplőről meg lehet mondani, hogy inkább milyen kötődése van, mint a másiknak. Ezt nem mindig szükséges kommunikálni, abban bízom, amit az előbb is mondtam, amennyiben kellően hosszantartó időn át áll fenn a sokszínűség a magyar médiában, akkor meg fogjuk tanulni egymást elviselni. Tehát nem biztos, hogy nekem a Népszava főszerkesztőjével, vagy a 168 óra főszerkesztőjével baráti nexust kell fönntartanom, nota bene ismerem őket személy szerint még a régi világból, de nem biztos, hogy barátkoznunk kell, valószínűleg ez nem is menne, de untig elég, ha azt mondom, hogy nem gyűlölködünk. Én tudom, hogy ők nagyon másként látják, és én nem akarom őket meggyőzni, és ha ők úgy gondolják, hogy én nagyon másként látom, de ők se akarnak engem meggyőzni, és nem vádolom őket államellenes összeesküvéssel, és ha ők sem vádolnak engem ezzel, akkor tulajdonképpen a dolog helyénvaló. A híd szerepet vagy közvetítést nem tartom kivitelezhetőnek, mert ez olyan, mint a foci csapatok drukkereinek viselkedése. Az, hogy valaki Fradi vagy Újpest, netán Honvéd drukker, az egy teljesen normális és egészséges dolog. Amikor a csapatok küzdenek, akkor a drukkerek ordítanak, szurkolnak, buzdítják a saját csapatukat. Azt kell megakadályozni, hogy ezek a szenvedélyes rajongó táborok egymás ellen menjenek, és összeverekedjenek. Én jobboldali embernek tartom magamat, tudnék mondani sértő dolgokat a baloldali emberekre, de tudnék mondani pozitív dolgokat is. Azt gondolom, ha arra képesek vagyunk arra, hogy inkább a pozitívumokra figyeljünk egymást illetően, akkor elférünk ebben az országban.
Tisztelt Főszerkesztő úr! Köszönjük, hogy sokszorosan beosztott idejéből tudott időt szakítani az interjú elkészítésének lehetőségére! További sikeres munkát kívánunk!
blogpress.hu
