Képcserélő

1/ blogpress kérdés: a pályakezdés mindig érdekes, főleg azért, mert sok fiatal olvasónkat érdekli a média világa, mesélnél kicsit arról hogy történt?

Hajagos Andrea

A főiskola alatt úgy döntöttem, a rádiózás felé veszem az irányt. Persze ismeretségek nélkül, egyszer csak ott találtam magam az államvizsga küszöbén, és fogalmam sem volt, hogyan tovább. Rengeteg helyre elküldtem az önéletrajzomat, persze általában még válasz se jött, aztán egy televíziótól visszahívtak hírszerkesztő-hírolvasó castingra. Ez az ATV volt, ami akkor még egy viszonylag kicsi televízió volt. Néhány nap múlva hívtak, hogy akkor kezdhetek dolgozni. Így lett belőlem rádiós helyett tévés. Aztán később jött a riporterkedés, és még később a műsorvezetés, de mostanában újra kacérkodom a rádiózással.

Hajagos Andrea

2/ blogpress kérdés: melyik munkádra emlékszel vissza szívesen ezekből az időkből, és miért?

Legszívesebben a nagy kalandokra emlékszem vissza, például arra, amikor egyszer Kínában forgathattam Varga Andris operatőr kollégámmal. Na, az nagyon nagy élmény volt! Kevés embernek van lehetősége ilyen messzire eljutni, úgyhogy ennek igazán örültem. Ráadásul én nagy szerelmese vagyok az ázsiai kultúráknak (főleg az indiainak), így aztán ez sokkal jobb volt, mintha bármelyik más földrészre utazhattam volna.

Hajagos Andrea

3/ blogpress kérdés: melyik feladatot érzed magadhoz közelebb, illetve melyiket csinálod szívesebben? A képernyős műsorvezetés, vagy a szerkesztő-riporteri feladatokat?

A kettőt egyszerre. A legideálisabb talán az, amikor mindkettővel lehet foglalkozni, nem kell egyiket a másikért feláldozni. A képernyős munka most a nagyobb kihívás, hiszen azt még nem csinálom olyan régóta. A riporterkedés viszont talán nagyobb kreativitást és szervezőmunkát igényel – ezt szeretem benne, ami persze néha fárasztó is tud lenni.

Hajagos Andrea

4/ blogpress kérdés: milyennek látod a saját szemszögedből a kereskedelmi televíziózást a közszolgálati televíziózáshoz képest?

Nekem nem volt nagy a különbség a saját szempontomból, hiszen a munkámból igyekeztem a legjobbat kihozni itt is, ott is.

Hajagos Andrea

5/ blogpress kérdés: nem lehet természetesen kihagyni a kérdések sorából a zenei fellépéseidet illetve a koncerteket sem. Mondanál pár gondolatot arról, hogy mi indított el ezen az úton, és milyen érzéseket vált ki belőled egy-egy fellépés a közönség előtt?

Tizennyolc évesen cseréltem a gitározást éneklésre, amikor rájöttem, hogy az előzőben is már azt szerettem, ha énekelni lehetett hozzá, vagyis ha magamat kísértem. Elmentem énektanárhoz, és a főiskola alatt szorgalmasan gyakoroltam, énekeltem egy zenekarban is. Aztán jött a munka és kimaradt jó sok év. Aztán megkeresett egy gitáros, azzal: hallotta, hogy én énekelek, menjek le a próbájukra. Vettem egy nagy levegőt, lementem, és ezután 5 évig voltam a Woodfish, majd ’round nine énekesnője. Ez az időszak tavaly ősszel ért véget, akkor szálltam ki, és most három nagyon kedves emberrel zenélek együtt, mi vagyunk a Terasz. Kis klubokban játsszuk a kedvenc dalainkat „teraszosítva”. A fellépések előtt a mai napig nagyon izgulok. Nem is az éneklés miatt, hanem a „frontember” szerep miatt. Ami ugyanis sokakat meglep, én nem vagyok az a típus, aki imád szerepelni. A koncerteken egyszer visszafogottnak, egyszer meg vidámabbnak, közlékenyebbnek látnak, éppen milyen hangulatban vagyok. De nem tudom a lazaságot magamra erőltetni.

Hajagos Andrea

6/ blogpress kérdés: ez az interjú az interneten fog megjelenni, Te mennyire tudatosan használod fel a közösségi hálót a kapcsolatok tartásához és a kommunikációhoz?

Elsősorban a zenekar miatt tartom nagyon hasznosnak az ilyen oldalakat. Gyorsan és egyszerűen lehet értesíteni az embereket arról, hogy mikor és hol lesz a következő koncertünk. Nem kell körbetelefonálni a haverokat, hanem tulajdonképpen mindenkihez eljut az infó. Ahhoz is, akit nem ismerünk, de tetszik neki a zenekar. A privát szférámban is használom, de talán kevésbé intenzíven.

Hajagos Andrea

7/ blogpress kérdés: mit szeretnél még megvalósítani, milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Előbb-utóbb szeretnék családot alapítani. Ami a szakmát illeti, szívesen csinálnék még dokumentumfilmeket. És egyszer majd egy zenei műsort. Ezek a dédelgetett szakmai álmok.

Hajagos Andrea

8/ Maradjunk még a koncertek és fellépések világában. A stúdióban kamerák előtt, vagy a színpadon a zenész kollégák előtt izgulsz-e jobban?

Azt hiszem, ez változó. Mint ahogy nem izgulok egyformán egy-egy adás, vagy egy-egy koncert előtt sem. Mindig más, ezer tényező befolyásolja.

9/ A képernyőn és a fellépéseknek is fontos eleme a látvány, az öltözködés és a smink. Változik-e Hajagos Andrea a kettő között, és ha igen mennyit?

Hajagos Andrea

Persze. A magánéletben természetesen lazábban öltözöm, mint a képernyőn, és nem sminkelem magam olyan nagyon. Bár a koncertekre általában kiöltözöm, és akkor a smink is erős…

Hajagos Andrea

10/ Szoknya vagy nadrág, esetleg kiskosztüm, alkalmi ruha? Melyiket szereted a legjobban, vagy szeretnéd minél többször felvenni?

Szoknyás vagyok, nagyon sokszor hordok hosszú szoknyákat.

11/ Egyes és tízes közötti skálán mennyi a boldogság indexe most Hajagos Andreának?

Most 6-os. Remélem, ennél már csak jobb lesz  :-)

12/ blogpress kérdés: Említetted Kínát és Indiát.

Ez a két ország sokak megítélése szerint a közeljövőben, vagy már napjainkban is egyre meghatározóbb szerepet játszanak a világban, főleg ami Kínát illeti.  Mondanál pár mondatot arról, hogy mi ragadott meg és milyen benyomások értek ebben hatalmas országban?

Hajagos Andrea

Kínában valóban lépten-nyomon beleütközik az ember a szédületes fejlődésbe. Jártam Hainan szigetén, ahol egymás után nőttek ki a földből a szállodák, és jártam Pekingben, ami meg tele van hatalmas, modern épületekkel. És közben ott van a rengeteg évezredes hagyomány, a kultúra, amire most is nagy figyelmet fordítanak. Ugyanakkor arra is felfigyeltem, mintha az emberi értékeknek, az egyénnek nem lenne túl sok értéke. Nagyon sokan vannak, és nagyon nehéz kitűnni.

Hajagos Andrea

13/ blogpress kérdés: Kína mellett India a másik ország ami szóba jött.Ez egy nagyon egzotikus világ minden szempontból. Említetted hogy nagy rajongója vagy az ide kapcsolódó kultúrának és érzéseknek. Kifejtenéd egy kicsit bővebben miből áll ez a szerelem, és hogy van ez benne a mindennapjaidban?

Ez a szerelem mozdulatokban és ízekben nyilvánul meg a mindennapjaimban. Vagyis már több mint tíz éve tanulok egy dél-indiai táncot, aminek bharata natyam a neve. Hihetetlen energiákat ad, nagyon jó mozgásforma, különösen, ha valaki annyira nem szereti az edzőtermeket és az aerobik-órákat, mint én… Azon túl, hogy szép hindu történeteket lehet elmesélni ezzel a tánccal, kőkemény lépéskombinációk teszik nagyon intenzívvé. Az ízek pedig úgy vannak jelen, hogy néha főzök egy kis indiait, mert nagyon szeretem azt az izgalmas fűszervilágot, amit ott kint is éreztem. Merthogy egyszer Indiában is jártam, 2007-ben, és nagy vágyam, hogy egyszer még visszatérjek oda.

Pillanat  felvételek Hajagos Andreáról:

Hajagos AndreaHajagos AndreaHajagos Andrea

Kedves Andrea, köszönjük az interjút!

Címlapcikkek1